Minden bizonnyal az összes körmötöket lerágtátok. Vajon miért nem kedveltem eleddig ezt a Sam Rockwell gyereket? Most megtudjátok.
Van egy film, egy immáron 11 éve készült film, amelynél jobbat én még szerény húsz Földön töltött esztendőm alatt nem láttam!
A halálsoron.
Stephen King 1996-ban jelentette meg (havi-kéthavi szünetekkel) hat részes folytatásos regényét, The Green Mile címmel. Kasszasiker lett a könyvből, így gyorsan elkezdődtek a filmesítés munkálatai. A szereplőgárda egész egyszerűen frenetikus!! Még a mellékszerepekre is hihetetlenül karakteres színészeket sikerült megszerezni! Csak pár név: Tom Hanks, Michael Clarke Duncan, David Morse, James Cromwell, Gary Sinise vagy az azóta is teljesen névtelen, de ebben a filmben fenomenális Doug Hutchison. És persze Sam Rockwell, aki a Hutchison formálta Percy Wetmore mellett a másik rosszfiút alakítja, "Wild Bill" Whartont. Rockwell annyira hitelesen formálja meg ezt a gyomorforgatóan ellenszenves karaktert, hogy az arcához teljes mértékben hozzárendeltem ezt az állat Whartont. Az ősszel néztem meg a felejthető Moon című filmet, amiben szintén Rockwell játszik, nagyon is jól, de akkor még nem tudta lemosni magáról "Vad Billt", ellenben tegnapelőtt az Everybody's Fine-ban ez megtörtént! Szép volt Samie! ;)
Ha már Halálsoronnál járunk! A filmet már nagyon régóta imádom, ez valószínűleg eddig is kiderült, ellenben a könyvet most először olvastam el, a hét elején végeztem vele. Az elvárásaim a film miatt elég magasak voltak, és ezt teljesítette is, továbbá olvasás után még jobban felértékelődött a film, eddig is tudtam, hogy klasszis, de most már egészen biztos vagyok benne. Minden bekerült a filmbe a könyvből, alig hagytak ki valamit! A regény kétszer borzongatott meg, először, amikor (az egyébként számomra kissé idegen stílusban író) King leírja Paul Edgecombe főnök (filmben Tom Hanks) "vízműgyulladását"! Végig szinte éreztem a fájdalmat magamon, annyira jó volt a leírás! Második megborzongásom pedig a könyv végén volt, amikor Edgecombe elmeséli, hogy mi lett a többiekkel, hogy haltak meg szépen sorban...
Megtisztelvén a könyvet is, miután elolvastam, újfent (valószínűleg századszor) megnéztem a filmet, és újra lenyűgözött. És újfent felháborított, hogy ez a remekmű mindösszesen 4 Oscar-jelölést kapott, és egyiket sem nyerte meg... Mindegy! Az a lényeg, hogy én tudom: ez a legjobb film amit valaha láttam!
