Az elkövetkezendő hetekben, hónapokban (években, évtizedekben) nem kis fába fogom vágni a fejszémet! A munka, tanulás és zene után megmaradt szabadidőmben igyekszem majd elgondolkodtató bejegyzéseket alkotni a magyarság, mint érzés, mint hatalom témakörében. Bizony nem kis vállalkozás ez! Szerencsére mentorok akadnak bőven, ez jó, de az elsajátítandó ismeretanyag hatalmas, azt ne várjátok tőlem, hogy rögtön Géczy János, Vukics Ferenc, vagy éppen Pap Gábor szintű gondolatmeneteket alkossak, de főleg egy-egy résztémakörben úgy gondolom én is el tudlak kalauzolni benneteket. Ezt a bejegyzést egy kis ráhangoló videóval zárom, egy olyan videóval, amely segíthet rátalálni arra, amit oly sokan (akár tudtukon kívül is) keresnek.
Tudjátok nagyon különös érzés ez. A nemzethez tartozás érzése. Magasztos, egyén feletti, és valami olyasfajta erőt sugároz, amely önmagában elegendő minden külső és belső ellenség elnyomásához. Nehéz betartani, de nem szabadna törődnünk a parazitákkal. Ha mi magunkkal foglalkozunk, és mi erőssé válunk, akkor nemhogy ember, de még az Isten se árthat nekünk!
Tartozok egy nemzethez. Ráeszmélek, hogy nem egy, két, vagy három testvérem van, hanem 15 millió, megborzongok a Himnusz alatt (amelyet éneklek, és nem hallgatok!!!!), felnézek és büszke vagyok a nagy elődökre, a szabadságharcosoktól a nagy poétákon át Attila nagykirályig. És mindvégig áll a szőr a hátamon. Mily magasztos érzés, és mégis mily kevesen érezhetitek, magyarok! Megfosztanak tőle titeket. Megfosztanak az iskolák, a politikusok és sajnos lassan már a saját eleink is... Testvéreim! Ne hagyjátok magatokat! Szerezzétek vissza, amit elvettek tőletek, és erősebbé váltok, mint bármely nemzet e földön, ha újra elsajátítjátok a Szittya-Magyar erkölcsöt, és újra felvállaljátok rég elfeled(tet)ett hőseiteket!
Segítek, próbálok segíteni, akárcsak a mentorok. És itt az internet is, nem csak facebookra lehet használni!
