Arról fogok írni ami engem éppen foglalkoztat. A történelemtől a csillagászaton át a zenéig bármiről. Próbálom mindezt igényesen, Ti pedig majd jelzitek nekem ha rossz úton haladok. (Radics Péter)
Engem valahogy mindig megtalálnak a jó filmek! Tegnap este kiélvezve
a szabadnapom nyújtotta temérdek időmet, úgy gondoltam filmezek egy csöppet. Először
befejeztem Roman PolanskiSzellemíró-ját. Nekem tetszett, jó kis
csavaros sztori, olyan "kétszernézős". Ewan McGregor és Pierce
Brosnan nagyon jók, Polanski pedig nagyon ért a helyszínekhez, egy zárt
szigeten végig borongós időben, fogalmazzunk úgy, hogy kellően nyomasztó. (csak
zárójelbenjegyzem meg, hogy akit cseppet sem érdekel a világpolitika, az bele se
kezdjen a Szellemíró-ba) Nálam: 7/10
Felvezető filmnek jó volt, na de ami ezután következett!
Philadelphia (1993)
Nálam: 9/10
Úristen, 17 éve létezik ez a film, és én még csak most néztem meg?!
Nagyon-nagyon jó! Tom Hanks sem véletlenül kapott érte Oscart, talán
Forresttel holtversenyben a legjobb alakítása. És akkor még ott van
Paul Edgecomb, Robert Langdon, Viktor Navorski, Michael Sullivan, Chuck Noland,
hogy csak a legnagyobb karaktereit említsük.
Hanks Denzel Washingtonnal és Antonio Banderasszal kiegészülve
tökéleteset alkotnak. A sztori megható, bár néhol nekem túlságosan is
liberális, de ezt most elnézem, tekintve, hogy az Aids mégiscsak a
legpusztítóbb betegségek egyike, ezt csak így lehetett megoldani a
forgatókönyvben.
Nem tudom megállni, hogy ne szóljak még pár szót Hanksről. Amikor a tizedik
ügyvéd is elutasítja, és néz maga elé (közben szól a hamarosan méltatásra kerülő
filmbetétdal), de olyan nézés az, ahogyan csak a legnagyobb színészek képesek a
kamerába tekinteni, és elmorzsolni egy könnycseppet. Élő legenda!
A film Oscar-nyertes betétdala Bruce Springsteentől a
Streets of Philadelphia. Fantasztikus dal, imádom. A videón a 94'-es
Oscar-átadást tekinthetitek meg, Bruce dalával egybekötve. Springsteennek van
humora, miután átveszi a díjat azt mondja, hogy ez volt az első filmbetétdala,
és hogy innen már csak lefelé vezethet az út! :D
Amerikai szépség (2000) Nálam: 10/10
Egyszerűen hihetetlen, hogy milyen úton találnak meg a legnagyobb filmek! A Philadelphia után még nem voltam álmos, gondoltam megnézem hogyan szerepelt a film az Oscaron, kiknek az éve volt, majd elkezdtem nézegetni a legjobb film kategória győzteseit. Amit nem ismertem, megnéztem imdb-n, meg ilyesmi. Megakadt a szemem a 2000-es győztesen:American Beauty. Valami eszelős okból kifolyólag Sandra Bullock idegesítő királynős baromságára asszociáltam, de az lehetetlen, hogy az nyerte volna a legjobb film kategóriát - gondoltam helyesen. Megnéztem előbb imdb-n, majd porton is. Már éppen le akartam szedni, amikor a porton feltűnt valami szokatlan a film mellett: Aug. 1, TV2, 23:55
Történt mindez Aug. 1, 23:56-kor. Hát nem hihetetlen? Csak megy ez a vonzás dolog! :P :D
Szóval gyorsan benyomtam a TV-t és eltöltöttem két fantasztikus órát Kevin Spaceyvel, aki amúgy is nagy kedvencem. (Amúgy a sok gépes filmezés miatt, már el is felejtettem, milyen idegesítőek is a reklámblokkok!)
A forgatókönyv egyszerűen tökéletes, a mondanivalóval 10000%-osan egyetértek, a szatírikus (néha hímsoviniszta) Spacey-poénokon pedig szétröhögtem magam.
"az Amerikai szépség azt akarja bemutatni, mennyire képtelen itt bárki is valaminő értelemre lelni életében, de ezt a tételt a "mindenki mindenkivel mindenhogyan" erotikus gyakorlatlanságában mutatja be - nem nagyon mennek a dolgok gazdagéknál -, amin persze nevetni fogsz, de aztán rájössz, hogy végül is rémes.
Talán ez az első film a mostani gazdagodási hullám idejéből, amely megpróbálja szellemesen kritizálni ezt az új életrendet. Ahol mindenki tizenvalahány órát dolgozik, de képtelen a másikra (gyerekére, társára, szerelmére) akár egyetlen pillanatot is áldozni, ahol a karrier minden, ahol kézikönyvből lehet csak megtanulni a boldogság tízparancsolatát, mert egyébként nincs rá mód és alkalom."
A jelenkori társadalom képét tökéletesen festi le a film, elgondolkoztat, és kiutat is kínál.
A tizenkilencedik század végére a britek az ismert világ minden részébe eljutottak. Én meg már megírtam a sötét foltból, táguló-szűkölő fellegváram repedt kis bürójából, hogy aki Polanskit bántja, magát az Istent bántja, és nem örül neki, annyit ...
