Néhány kósza gondolat a Wikileaks-ügyről.
Adott egy kizsákmányoló állam, amely az összes többi felé helyezi magát, holott morálisan a többi alatt van. Egy állam, amely mára globális multicégek és pénzintézetek szövetsége lett. Egy állam, amelynek szenátusában (néhány fehér hollótól eltekintve) csak és kizárólag lobbisták ülnek, és törvénykeznek saját érdeküknek megfelelően.
És akkor jön egy tökös ismeretlen ausztrál gyerek, Julian Assange, aki felvállalja a harcot az igazságért. A mi igazságunkért! Olyan büszkék vagyunk erre a fene nagy 21. századi demokráciánkra, amelyben annyi titkosított anyagot halmoztak fel a kormányok, hogy több évbe fog telni mire átkutatják mindet. És sorra kerülnek napvilágra potenciális botrányok, amelyekről hallgat mind a média, mind a közvélemény. Az előbbit még valahol megértem, hiszen vannak a médiumoknak nagytőkés tulajdonosaik, akiknek nem érdekük, hogy esetleg más cégüket (vagy a testvér cégét) bajba keverjék. De az, hogy a közvélemény tudatáig annyi jut el, hogy Putyin nem szeret dolgozni, miközben egy állam "bérgyilkos-osztagnak" kívánta felbérelni a komplett US Armyt, az mindennek a teteje. Kovács Ákos: "Az emberek egymást csitítgatják, miközben mindenkinek ordítani kéne!"
Nincs itt mese, ahogy azt Nemere is kimondta: A cenzúra már a fejekben van.
Ez alatt az államokban minden politikus/lobbista hőbörög: "Ki tilthatja meg nekem, hogy komplett hülyének nézhessem az egész világot?!" Julian Assange-t koholt vádakkal perbe fogták, és csak idő kérdése, hogy mikor nyirják ki lesz öngyilkos a cellájában. De már nem számít. Túl sok a követője, és ha egyszer közösen megdöntjük ezt az embertelen társadalmi-gazdasági-politikai rendszert, akkor Assange úgy fog bevonulni az új történelemkönyvekbe, mint az első ember, aki szembe mert szállni az elnyomással, az első ember, aki ki merte mondani: Jogunk van tudni az igazságot!
