Viszonylag ritkán látni Adam Sandlert komoly filmben. Általában a színészetéről egy gyerekes fingós-viccre asszociálunk, ami a szerepeit tekintve nem meglepő. A Távkapcsban azonban voltak komolyabb jelenetei is. Elsősorban tehát azért néztem meg az Üres várost, mert kíváncsi voltam mit tud kezdeni Sandler egy ízig-vérig drámai szereppel.
A sztoriról annyit, hogy Charlie Fineman egy repülőgép szerencsétlenségben elveszti feleségét és három kislányát, ettől pedig (mint, ahogyan a többség tenné) becsavarodik. Nem tudja feldolgozni a feldolgozhatatlant, minden segítséget támadásként értelmez, és bezárkózik a saját kis világába. Így megy ez egészen addig, amíg régi jó barátja, egyetemi szobatársa Alan Johnson (Don Cheadle, Crash) fel nem bukkan. A barát, ugyanis többek közt azért is barát, hogy az embert kirángassa amikor nagy szarban összecsapnak a feje felett a hullámok. Alan ezt teszi, erről szól a film.
A kérdés, amire a választ kerestem (tud-e komoly szerepet játszani Sandler?) tökéletesen megválaszolta a mozi. Végig elhittem, hogy az ürge kattant, de egyben tudjuk, hogy mindannyian azok lennénk a helyében, sőt sokan könnyebb megoldást választottak volna az életnél... Adam Sandler meg tudott könnyeztetni és ez nagy szó, mindenkinek ajánlom! 8/10
