Azon véleményem, mi szerint a világ jelen állapotában torz és beteg, újabb megerősítést nyert ma. Az Ébredés című bejegyzésemben és a Wikileaks-ügy kapcsán is írtam már az amerikai (szabad piaci kapitalista gazdaságmodelltől el nem választható) külpolitika álszent és hazug mivoltáról. A kormányzati kommunikáció és a zsebben lévő média pedig civilek, ártatlan gyerekek nagyüzemszerű mészárlását legalizálja azzal, hogy mindez a demokrácia védelmében történik. Nem, nem azért mert az amerikai gazdaság évtizedek óta életképtelen és ciklikus külső tőkeinjekciók (jelen esetben a háborúk) nélkül összeomlana. 

Mikor kapunk észhez? "This shits got to go!" - Jacques Fresco

Az origo cikke alapján: Egy fiatal földműves szorgoskodott egymagában, a távolban néhány másik amerikai katona őrködött. Más afgánt nem is lehetett látni, csak a tizenöt év körüli, szakáll nélküli, zöld dzsekis fiút a mákmezőn. A katonáknak elegük volt abból, hogy hiába vezényelték őket a Stryker páncélozott csapatszállítókkal Afganisztánba 2009 nyarán, nem értek el számottevő katonai sikereket. Bevetésükkor azt a feladatot kapták, hogy vadásszák le a tálibokat, de a szakasz az első hat, Afganisztánban töltött hónap alatt egyetlen ellenséggel sem találkozott. A katonák dühösek voltak és unatkoztak. Morlock és Holmes pastu nyelven hívta oda a mákmezőn szorgoskodó fiút, Gul Mudint, aki fegyvertelen volt, és barátságosan nézett a katonákra a Rolling Stone által idézett katonai vizsgálatok jegyzőkönyveiben szereplő tanúvallomások szerint. A két katona hamar ráparancsolt a fiúra, hogy maradjon állva, ahol éppen van, majd egy vályogfal mögé térdelve felé dobtak egy gránátot. A robbanás után tüzet nyitottak rá automata fegyvereikből. A fiú holtan bukott előre.

Így halt meg egy idős férfi, Marach Aga is, akit egy Kari Kejl nevű faluban parancsoltak ki otthonából, az utcán a lábához dobtak egy lopott AK-47-est (amellyel előzőleg egy sorozatot eresztettek egy közeli házfalba), és közvetlen közelről megölték - derült ki a vizsgálati anyagokból.

Egy feltehetőleg süket és értelmi fogyatékos idős férfit öltek meg, akibe éjszaka akadtak bele, és nem engedelmeskedett a felszólításuknak, hogy álljon meg feltartott kézzel. Negyven golyót eresztettek bele. Hogy elkerüljék a vizsgálatot, itt az AK-47-es tölténytárát dobták el a gyilkosság helyszínén, hogy igazolják: támadási helyzetről volt szó.

A katonák, megúszva az első gyilkosságokat, szinte vérszemet kaptak: volt olyan alkalom, amikor illegálisan beszerzett orosz gránátokat dobáltak ki a járművek ablakán, majd a robbanás után össze-vissza kezdtek lövöldözni, lakott területeken. A tanúvallomások szerint annak a lehetőségét is taglalták, hogy cukorkákat szórnak ki a Stryker elé és mögé, majd egyszerűen áthajtanak az édességet összeszedni igyekvő afgán kisgyerekeken, vagy egyszerűen csak rájuk lőnek.

A rajparancsnok pedig rendre levágta áldozataik jobb kisujját, amelyeket ő vagy társai nejlontasakokban őrizgettek trófeaként. Egyik társa, Michael Wagnon, az éjszaka lelőtt, feltehetőleg értelmi fogyatékos férfi golyók által széttépett koponyájának egy darabját tette el emlékbe.

A felettesek - és beosztottjaik - hozzáállását jól jellemzik a Morlock vallomásának utolsó részében elhangzott mondatok: "A szakasz összes tagja - a szakaszvezető, a szakaszparancsnok - mindenki leszarja ezeket az embereket" - mondta a helyiekre, majd egy ásítás után így folytatta: "Történhet bármi szar, a szakaszparancsnok őrmester meglapogatja a válladat: Jó munka. Szard le őket!"

A mészárlásokról készült képek, amelyeket a katonák saját szórakoztatásukra készítettek megtekinthetők. Csak erős idegzetűeknek! Aki azt hinné ez a történet csak pár kirívó esetről szól, és ez egyáltalán nem általános tendencia az amerikai hadseregnél, az írja be Abu Graib iraki börtön nevét a google képkeresőbe.

A globális változás első lépése a valós status quo felismerése, leírása. Tegyétek ezt ti is, akik ezt a bejegyzést olvassátok. Tegyétek fel a kérdést: Ebben a világban akarunk élni?