A magam húsz esztendejével én már rég nem abba a korosztályba tartozom, amely diafilmeken nőtt volna fel. A szüleim azonban igen, így néha napján előkaptuk a szekrényből a vetítőt és végigtekertük azt a pár diát, amely nem veszett el a költözések alkalmával. A közös mesélés gyereknek felnőttnek egyaránt élmény volt. Nem racsított egy ifjonc sem, hogy kapcsoljuk be a TV-t, a pléjsztésönt vagy a tudom is én mit... Szörnyű világ volt...
Ami ezeket a régi emlékeket a felszínre hozta bennem, az az, hogy rátaláltam egy új oldalra, amely a régi diafilmeket digitalizált formában tárja elénk: www.diafilmmuzeum.hu
Rengeteg témában rengeteg dia van és lesz feltöltve az oldalra, amely amellett, hogy rettentően szórakoztató még hasznos is. A szakdolgozatomhoz több mint húsz képet találtam az oldalon! Az egyetlen kellemetlenség, hogy olykor még lassú a képek betöltése, de bízunk benne, hogy ez a hiba eltűnik majd, ahogy épül az oldal. Böngésszétek ti is a meséket, vagy a kádári propaganda gyöngyszemeit, jól fogtok szórakozni!
