Tegnap este bepótoltam egy nagy-nagy mozitörténeti lemaradásomat, és megnéztem a Farkasokkal táncoló-t. Volt némi fenntartásom mielőtt neki kezdtem, mégpedig a játékidő. 181 perc piszok sok. Két óra elteltével minden perc levon egy picit a filmből - szokták mondani - csak egy jó rendező tud erre a tézisre rácáfolni. Kevin Costner pedig ezt a filmet tökéletesen rendezte meg, és tökéletesen játszotta el a főszerepet. Elrepült az a három óra! A film első felében egy a figyelmet tökéletesen megragadó (és fenntartó!!) leírás van, hogy tudjuk mikor, és hol vagyunk, milyen társadalmi-politikai közegben. Itt érvényesülnek legjobban Costner színészi képességei, hiszen ekkor gyakorlatilag egyedül viszi a hátán a filmet, egy néha feltűnő farkassal karöltve. Majd kontaktba lép a sziúkkal, megmutatja nekik a fehér ember furcsa eszközeit, tanítja őket, ennek pedig barátság lesz a következménye, innentől nem lehet kiszállni a filmből. Lebilincselő, ahogy a megfigyelőből (ellenségből) testvér lesz, John Dunbar-ból Farkasokkal táncoló. A snitt, amikor is a "névadó jelenet" játszódik, az egyik legélvezetesebb rész számomra, mint nagy kutyásnak, a legszívszorítóbb pedig a farkas halála, az megkönnyeztetett. A film végén volt egy kis hiányérzetem, bár magam sem tudom hogy mitől, a katarzis ugyanis megvolt a végenarrációnál.
Konklúzió: Jogosnak tartom a 7 Oscar-szobrocskát (volt még mellette 5 nyeretlen jelölés), bár nem értek egyet azzal, hogy (a szerintem gyengébb teljesítményt nyújtó) Jeremy Irons kapta a legjobb férfi főszereplőnek járó szobrot Costner helyett. Az IMDb-n lévő 8.0-ás értékelés is helytálló.
Pár szót fűznék még Kevin Costner-hez, mert számomra picit érthetetlen, hogy egy ilyen frankó színésznek, hogy nem sikerült még több jó szerepet kapnia és eljátszania. A 2007-es Mr. Brooks-on kívül (amelyben egy kettős életet élő sorozatgyilkost alakít) gyakorlatilag nem játszott középszerűnél jobb filmben. Remélem, hogy (akárcsak Jeff Bridges) ő is új erőre kap, midőn nagypapa korba lép!
