John Carpenter filmjének főhőse egy békés szándékú földönkívüli, aki hajótöröttként csöppen az emberek közé, amikor űrhajóját Wisconsin felett lelövik. A Csillagember (Jeff Bridges) Jenny Hayden-nél (Karen Allen), a férjét gyászoló, magába zárkózott fiatalasszonynál keres menedéket. A halott férj testét magára öltve a Csillagembernek sikerül meggyőznie Jenny-t, hogy segítsen eljutnia Arizonába, három napja van ugyanis már csak hátra, ha nem tud kapcsolatba lépni az anyaűrhajóval. Ám a kormány már mozgósította ügynökeit, hogy élve vagy halva, de fogják el az idegent...
Ez a történet nagyvonalakban. Nekem, aki X-aktákon, Alien- és Predátor-filmeken nőttem fel különös vonzalmam alakult ki az idegenekkel kapcsolatban. Egyrészt ezért, másrészt Jeff Bridgesért néztem meg a filmet. Jeff apó nem is okozott csalódást, minden megmozdulásán látszik, hogy a vérében van a színészet. Ezért az alakításáért pedig Oscarra is jelölték, de Murray Abraham az év filmjével (Amadeus) kéz a kézben elvitték a szobrocskákat.
A Csillagember, olyan mint egy jó vers, végig jó érzés (na meg egy kis nosztalgia) töltött el, és Bridges néhány földöntúli monológjából is érzelmes líraiság áradt. Egyszer mindenképp érdemes. 7/10
