Kijelenthetem, mert megtehetem. Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas, erősen szubjektív értékelés következik! A Tron: Legacy minden egyes hibájával és kliséjével együtt egy kurva kibaszott tök jó mozi! Iszonyat jó látvánnyal, fenomenális zenékkel, egy mindig zseniális Jeff Bridges-szel, egy tehetséges feltörekvő Garrett Hedlunddal, és egy a karakterénél kevésbé idegesítő Olivia Wilde-dal. Nekem a sok kritikát kapó történet is tetszett, pláne ha utópiaként levetítem az emberi társadalomra. (Clu tiszta Hitler a végén :D) A tanulság is ide vezet. A Kenneth Burke féle kollektív bűntudat-elmélet sejlik fel, ahol a tökéletességre való törekvés a leggyarlóbb emberi tulajdonság, amely hitvánnyá tesz minket.
A látvány lebilincselő, önmagában is fenntartja figyelmet, pláne 3D-ben. Sok kritikában megfogalmazták azonban, hogy rengeteget koppint a film innen-onnan. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Jeff apó önfeláldozásakor nem jutott eszembe Bruce Willis könnybe lábadt szeme és az Armageddon piszok jó zenéje, a végén pedig a napfényes résznél attól tartottam, hogy Wesley Snipes lenyilazza hőseinket, de ezek szimplán csak klisék, amelyeket ugyan nem szép így egymás után lövöldözni, de alapvetően nem is tragédia, pláne úgy, hogy a kívánt hatást elérték. Az viszont teljesen alaptalan, hogy a film Mátrix-koppintás lenne (sőt inkább a Mátrix Tron-koppintás), nekem egyszer sem ugrott be se Neó, se Trinity és napszemüveg-kartellt sem vettem észre. Bár főleg a film első felében felrémlett párszor a Stephen Kinges Schwarzeneggeres Menekülő ember.
A színészekről pár szót. Bridgest már jó ideje nem tudom objektívan értékelni, ezt nézzétek el nekem. Lebowskistól Crazy Heartostól együtt az egyik legnagyobb életművel rendelkezik, ebben a filmben pedig nagy örömömre majdnem végig vásznon volt, hiszen nyilván a digitálisan megfiatalított énjét is neki kellett eljátszani a stúdióban, nem mintha össze lehetne téveszteni a mimikáját máséval! A fináléban egészen elképesztően kidomborultak a kvalitásai, amikor Kevin Flynn és Clu összecsaptak. Na, de hogy ne csak a kedvencemet ajnározzam oldalakon át, így szót érdemel a másik főszereplő: Garrett Hedlund. Az elején kicsit ódzkodtam tőle, de a végére összekapta magát a legény, bár őszintén szólva egy James Francot el tudtam volna képzelni helyette, de inkább adjunk hálát az égnek, hogy nem Hayden Christensent kaptuk. Külön öröm volt, hogy a film jó kis "mellékgonoszának" szerepét a Unthinkable terroristája, Michael Sheen kapta.
Nagyon hálás karaktert kellett játszania, de piszok frankón megoldotta. Az Unthinkable-ben szerintem fenomenális volt, és olyan mozikban tűnt már fel mellékszereplőként, mint a Gladiátor vagy a Véres Gyémánt. Most pedig ugye a Tron. Egy szó, mint száz kinéz neki egy Steve Buscemi féle karrier, én legalábbis nagyon egy kaptafán érzem őket.
Na de, most, hogy végére értem a bejegyzésnek összefoglalás és visszacsatolás képpen mégegyszer súlykolom, hogy a Tron egy klassz film, amit hideg téli estéken majd egész nyugodtam be lehet tenni a DVD-be, mi jót szórakozunk, az asszony jót alszik, mindenki örül!
Ennél a gondolatnál jobb végszót keresve se találhattam volna, jah és persze God Bless Jeff Bridges! Respect!
