Ezen a napon történt 90 évvel ezelőtt, hogy egy népet megaláztak, porba döngöltek, sőt. Keresztre feszítettek! Az Igazságot hitvány érdekek írták fölül, és a legkisebb bűnös kapta a legnagyobb büntetést. És mi az, ami milliónyi honfitársunk elszakítása mellett ennyire elfogadhatatlanná tette ezt a "békét"? Pont az igazság hiánya! Mert ez nem a mi háborúnk volt! Nem a miénk, nem mi akartuk!
Ha nekem ma ennyire fáj, hogy fájhatott az akkor élőknek? Ahogy Wass Albert írta, hogy az ember egyik nap Magyarországon szenderült álomra, másnap Romániában kelt fel, és nem a vonaton aludt el...
És napjainkban, amikor északra ez a nevesincs, történelme sincs, alig két évtizede létező "országban" még ma is üldözik a magyarokat. Összeesküdött ellenünk a világ...
Ma még gyászolunk. Kötelességünk. Kötelességünk megállni egy pillanatra, és azokra gondolni, akik nem lehetnek a Hazájukban! Akiknek elvették a hegyeiket!
De legyen ez valóban a nemzeti összefogás napja! Ne hagyjuk, hogy elvegyék ezt tőlünk. Ahogy olvastam az origo-n a trianonról szóló publicisztikát és az alá érkező kommenteket...a sírás környékezett... Magyarul írtak oda emberek, de azok nem magyarok voltak(akinek nem inge...), nekik ünnep a mai nap és nem gyász.
Nagyon nehéz, de próbáljunk meg nem foglalkozni velük, sőt inkább szánjuk őket, nagyon meleg lesz odalent ha eljön az igazság pillanata!
Holnaptól viszont dolgunk van! És nem is kevés, rendeznünk kell közös dolgainkat és egymással kell törődnünk, hiszen akit keresztre feszítettek, az fel is támad! Csak mikor jő már a harmadnap...