Petidevil Blog

Kedvelem ezt a sorozatot. Egyfelől (mint azt majd az alábbi videókban láthatjátok) a rajzfilm, mint a humor egyik új műfaja zseniális találmány, hiszen a szürreális ideák megvalósításához nincs szükség sem millió dolláros költségvetésre, sem sztárszínészekre, csupán rajzkészletre és ez tök jó. Másfelől, mivel gyerekkorunkban megtanultuk, hogy Tom sem hal meg ha Jerry felrobbantja, így az is tök poén, hogy Peter házassági évfordulós ajándék gyanánt a saját ujját vágja le. Az ilyen hülyeségek mellett pedig olykor komoly intellektust igénylő társadalom-kritikus, vallás-kritikus viccek is elhangzanak benne, így sokan azért nem szeretik, mert nem értik. Aki még életében nem látta Jay Leno-t az nyilván nem nevet azon, hogy a sorozatban egy teherautónyi állal ábrázolják.

Csütörtökön a Debreceni Ítélőtábla Szoboszlai Barna ügyében tartott másodfokú tárgyalást. Barna bácsi története nagy port kavart anno, tudják, ő az, aki a kerítéssel körbevett ingatlanján belüli veteményeskertjét az állandó lopások miatt negyven centiméter magas (tehát simán átléphető) házilag eszkábált magas feszültségű villanypásztorral vette körül. Majd ezen védelmi rendszerének hírét bőszen terjesztette falujában, hogy bűnözésből élő honfitársaink jól körülhatárolható csoportja, még csak az ingatlan közelébe se merjen menni. Barna bácsi mindenre számított, csak arra nem, ami végül történt, egy „ártatlan betörő” hunyt el a kertjében. Az idős gazda a nép szemében hős, de a törvény szemében lehet, hogy gyilkos. 

Mit mondanánk mi a bíróság előtt az utolsó szó jogán? Ezen morfondíroztam el, íme tehát Barna bácsi fiktív védőbeszéde:

„Mélyen tisztelt Ítélőtábla! Engem nem érdekelnek sem a paragrafusok, sem a bekezdések! Van egy törvény, egy állandóan jelenlévő, íratlan, mindenekfelett álló törvény, amelyet minden ember legbelül érez. Ez a törvény választja el a jót és a rosszat egymástól, úgy hívják, hogy erkölcs. Az erkölcs az, amellyel egyik sértett sem rendelkezett sem azon az estén, sem segélyosztás után, sem máskor. Ha az oktatás hiányosságaiért, a rossz szociális helyzetért vagy a világ romlottságáért én vagyok a felelős, akkor valóban ítéljenek el. Egy valamit azonban kérem, hogy mérlegeljenek. Ha engem ebben az ügyben önök bűnösnek találnak, azzal azt üzenik az egész magyar társadalomnak, hogy ebben az országban az állampolgárnak nemhogy a magántulajdonát megvédeni nincs joga, de gyakorlatilag magához a magántulajdonhoz sincs! Kérem, hogy e szerint hozzanak ítéletet, álljon a józanész, az erkölcs, a törvény felett ma!”

Ítélethirdetés hétfőn.

Alapigazság, hogy a pénzből sosem elég, akinek sok van, annak még több kell és akinek még több van, annak még annál is több. Vajon mi az a pont, ahol már tényleg gazdagnak lehet nevezni valakit? – erre próbált meg választ találni egy felmérés.

Az amerikai Fidelity Investment által lefolytatott felmérésben távolról sem átlagcsaládokat kérdeztek meg arról, hogy szerintük ki számít gazdagnak manapság. A megkérdezett ezer család átlagvagyona 3,5 millió mozgósítható dollár (azaz 700 millió forint) volt.

A megkérdezettek 42 százaléka eleve kijelentette, hogy nem érzi jómódúnak magát, a gazdagság alsó határát 7,5 millió dollárban (másfél milliárd forintban) határozva meg. Az önmagát és családját gazdagnak tartó 58 százalék jellemzően a fiatalabbak közül került ki. 
 

Az Egyesült Államokban a felmérések szerint mintegy 5,5 millió olyan háztartás van, melynek legalább 1 millió dollárnyi (mintegy 200 millió forintnyi) vagyona van. A népesség ezen 5 százaléka rendelkezik az ország vagyonának 56 százaléka felett.

Érdekes, hogy a gazdasági válság ellenére (vagy talán éppen azért) egyre jobban elkülönül az igazán gazdagok és a nagy átlag lakhelye. Éppen a Forbes állított össze tavaly egy olyan listát, amelyben az átlagos ingatlanárak alapján rangsorolta az Egyesült Államok városait. A 10 legdrágább irányítószám közül 4 Los Angeles, 4 New York City, 2 pedig San Francisco közelében található.

Forrás: Kívül tágasabb

Nehéz dolog egy modernkori rabszolgát öntudatra ébreszteni, ezért fontosak az ilyen példák, mint ez, hogy egy az agymosások csúcsán, egy katonai kiképzésen átesett ember is, akit arra neveltek, hogy ha parancsot kap öljön, még ő is észhez tud térni, és fel tud ébredni. (feliratot CC-vel kapcsold be!)

Ébresztő! Már a katonák is ezt teszik by SkylerMax

Íme hát szeretném folytatni a már megkezdett gondolatmenetemet a tudatosság forradalmáról!

Maradjunk még egy kicsit a Zeitgeist-filmeknél már csak azért is, mert vétettem egy apró hibát az előző bejegyzésben, ugyanis a filmek fejezetei keverednek a fejemben, és amit az első film harmadik szekciójának írtam le az első bejegyzésemben az valójában a második film első szakasza. Mea Culpa.

Az első film harmadik etapja az amerikai történelem háborús eseményeit és azoknak a gazdaságra gyakorolt hatásait állítja párhuzamba, amellyel bizonyítja, hogy a tőkeóriásoknak mindig az az érdeke, hogy háborút folytassanak. Fegyveripart nem kell magyarázni, amely mindkét oldalt felszereli, a hadsereg felszívja a kallódó munkaerőt, a fosszilis energia-hordozók gazdái szintén örülhetnek, a harckocsik, tankok zabálják a benzint, és hát ugye Irakba sem babérlevél-mezőket szivattyúznak a yenkik. Az amerikai multi építőipar szintén kaszál, hiszen amit tegnapelőtt a katonák leromboltak azt holnap iraki adófizetők pénzéből újra lehet építeni. Nagy biznisz ez bizony! Nem is az a probléma, hogy a tőkések mit akarnak, hiszen ők a kisebbség a nép felhatalmazása nélkül nem indíthatnak háborút, az azért még ebben a birka-társadalomban is kiverné a biztosítékot.

A probléma a manipuláció. Ehhez sajnos piszkosul értenek az árnyékemberek. Kreálnak egy casus bellit, háborús okot (Lusitania elsüllyesztése, Pearl Harbor, World Trade Center), amit aztán addig és úgy nyomatnak a médiában, hogy a hiszékeny és buta többség melléjük áll, ezzel a felhatalmazás kérdése is megoldódott.

Zeitgeist 2 - Addendum

Az első részt ugyebár kifejtettem, tessék visszaolvasni!

Ehhez szorosan kötődik a film középső etapja, amelyben a világpolitika hátterébe láthatunk be. Bebizonyosodik az amit mikro szinten mindenki érez a háztartásában, hogy a hitel az egy fegyver, méghozzá a legveszélyesebb fajta. Ha hitelt kell törlesztened, akkor nincs mozgástered, ha az államodnak megfizethetetlen hitele van, akkor elvesz tőled (még kisebb mozgástered van), elvesz az oktatástól (nagyobb eséllyel lesznek birkák a gyerekeid), elvesz az egészségügytől. Magyarán szólva ha egy állam (lásd: a mi hazánk) agyig van hitellel, akkor azt csak úgy tudja törlesztgetni, hogy közben a feladatait (aminek elvégzésére a nép felhatalmazta) gyengébb szinten látja el, ez pedig a népesség-, az öszz IQ-, és persze pénzeszközfogyáshoz vezet. Na meg még valamihez, és ez az adu nekünk játszik: a szabadságérzet elvesztéséhez.

A gazdasági-bérgyilkosokról és a CIA egyéb ügyeskedéseiről nem szólnék külön, ezek lényege is az, hogy egy ország ásványkincseit, erőforrásait hogyan lehet bábkormánnyal és/vagy multikkal kiszipolyozni, hogy az átmeneti növekedéssel legalább még pár évtizedig fenntartsák a döglődő rákos daganatként terjeszkedő gazdaságot.

És itt csapunk bele igazán a lecsóba! Eddig elmondtuk, hogy mi a baj ma. Hogy rabigában tart és szabadságunkban korlátoz a vallásunk, a média, a kormányunk, de legfőképpen a gazdaság. Igen ám, de ez csak puszta károgás, ha nem kínálunk megoldást a problémákra.

De kínálunk: A Venus-projekt

A Zeitgeist: Addendum harmadik szakaszában mutatkozik be Jacque Fresco és a Venus-projekt. A lényeg a tudományban rejlő határtalan lehetőségek kiaknázása, az emberi fizikai munka kiváltása gépekkel és a megújuló, környezetbarát erőforrások használata a véges kőolaj-, fölgdáz-, és uránkészletek helyett. Szellemi síkon pedig egy humánus, a végtelen emberi kreativitásra építő társadalom, amelyben nincs egyenlőtlen, hiszen nincs közöttünk különbség. Ez Jacque Fresco jövőképe, amiért egész életében dolgozott, feltalált, szociológiai-elméletet gyártott. Ha sietünk még láthatja ez az aggastyán korú zseni, ahogyan az emberiség a szebb jövő felé vezető első lépéseit megteszi. Fresco a Zeitgeist-on túl különálló dokumentumfilmet is készített Future by design címmel, amelyben felvázolja és animációkkal szemlélteti tervét. És külön szimpatikus, hogy nem mondja azt, hogy ez a legjobb társadalmi-gazdasági rendszer, mindig van hová fejlődni, csak azt mondja, hogy az ő rendszere jobb mint a mostani. Amit véleményem szerint minden kétséget kizáróan bizonyít is.

Íme a Zeitgeist: Addendum.

A folytatásban szólok még egy nagyon keveset az új, harmadik Zeitgeist-filmről, az ébredés fórumairól és helyzetéről idehaza, Takáts Péterről, Hetesi Zsoltról és a kultúrális kreatívokról.

Miért gondoljuk, hogy az animációs technológiával csak szar bugyuta meséket lehet készíteni? A színészi játék, a mimika már átültethető, mi hát az akadály?

szólj hozzá: Dead island reklám

 Megállították egy indiai gyár igazgatójának autóját, majd felgyújtották azt a bércsökkentés miatt dühös munkások.
 

Az igazgatót szállító járművet megállította egy munkásokból álló csoport, benzint locsoltak rá, majd felgyújtották az autót. A sofőr és egy az autóban utazó alkalmazott ki tudott szállni időben, az igazgató azonban meghalt a kórházba szállítás közben.
A BBC szerint a feszültség azután nőtt meg a gyárban, hogy bejelentették, egyes dolgozók bérét csökkenteni fogják. A jelentések szerint a gyár biztonsági őrei a közelben tartózkodtak, sőt látták az esetet, mégsem siettek az igazgató segítségére.
 

Először is elnézést, hogy mostanság elhanyagoltam a blogot, sok a dolog.

Szóval ébredés, mit is értek alatta? A tudatosság forradalmát, az emberi szellem kiteljesedését. Azt, hogy minden amit teszünk, vallunk, az életben azt tudatosan tegyük, ne pedig manipulált zombiként, mondhatnám úgy is, fogyasztóként.

A témát elég alaposan járkálom körül mostanság szabadidőmben, és szeretnék nektek is ajánlani pár mentőövet az elkövetkezendő bejegyzéseimben.

Először is itt a Zeitgeist-trilógia (Zeitgeist, Addendum, Moving Forward), amely tökéletesen összefoglalja napjaink status quoját, hogy mi is a probléma a mai társadalmi-gazdasági rendszerünkkel, a szabadelvű kapitalizmussal, az adóssággal, a pénzzel. Olyan dolgokat hallhatunk, láthatunk a filmben, amit egyébként mi is érzünk nap mint nap, még ha nem is tudatosul az bennünk. Tudatosulás, ez a lényeg, aztán majd lehet cselekedni.

Szóval akkor a Zeitgeist-filmek! Az első film meglehetősen nehezen emészthető főleg a szkeptikusok számára, összeesküvés-elméletnek hathat. És szó mi szó fájdalmas lehet elsőre, hiszen az életünk alapjait rengeti meg azzal, hogy odasóz az egyházaknak, elmondja azt az egyébként közismert történelmi tényt, hogy a vallások felelősek a világtörténelemben a legtöbb ember haláláért, azonban ezen túlmenve a hitet magát is minősíti. Ókori bizonyítékokkal támasztja alá például, hogy Jézus karaktere ősnépek kultúrájában (hozzáteszem a magyarban is) a nulladik évszám előtt is megvolt, és semmi mással nem függ össze, csak az asztrológiával és a napimádattal. Kérem, hogy a mélyen vallásosak ne adják fel ennél a résznél.

Aztán következik a 2001 szeptemberi „terrortámadás” boncolása és az amerikai politika Afganisztánnal kapcsolatban. Bizony szar érzés lehet rájönni, hogy egy állam saját polgárait áldozza fel (teszi azt most is Irakban) gazdasági érdekek miatt, de az Afganisztán ópiumtermeléssel kapcsolatos adatai leleplezik az USA-t. Egészen pontosan arról beszélek, hogy a 80-as évektől egy amerikai bábkormány volt hatalmon Afganisztánban, amelynek uralma alatt az ország a világ egyik legnagyobb ópium-termesztőjévé vált, of course itt most illegális dolgokról beszélünk, ez nem olyan mint az autógyártás. 2000-ben megdöntötték ezt a bábkormányt és új nemzeti vezető lépett a színre, aki elkezdte felszámolni az ópium-termesztést, gyakorlatilag ez teljes mértékben sikerült is neki. Ez az ami nem tetszett az amerikai kormánynak, már csak a megszállás indokát kellett megkeresni, és egy nem létező személyt (Osama bin Laden), akit lehet üldözni, és akinek két videó-üzenete között hirtelen visszafeketedik a szakálla…. Ma Afganisztánban készül a világ ópiumának 95%-a.

Az első film harmadik helyett a második film első szekciójában aztán kiteljesedik maga a modernkori ördög földi megtestesülése: a globális pénz- és bankrendszer. Eleve, ha egy kicsit elfelejtjük, hogy felnőttünk és gyermeki fejjel kezdünk gondolkozni, hogyan tudnánk erkölcsileg minősíteni azt a tettet, hogy valakiknek mérhetetlen mennyiségű anyagi javaik vannak, és jótündér képében adnak azoknak, akiknek nincs, majd visszaveszik az odaadott érték kétszeresét, ötszörösét. Nyugat-Európában a média és a gazdasági-szakemberek mély hallgatása mellett, már léteznek úgynevezett etikus bankok. Ezeknek a lényege annyi, hogy a kereskedelmi bankokkal ellentétben nem teremtenek a semmiből pénzt, csak annyi pénzt adnak ki, mint amennyi betétük van. Nonprofit alapúak, csak a működési költségeiket fizettetik meg. A betétesek követhetik a pénzük útját, sőt akár ők maguk választhatják meg, hogy a pénzüket milyen projektbe invesztálják. Szélerőműbe, étterembe, mackógyárba. És most jön a legjava: ők maguk mondhatják meg, hogy hány százalék kamatot kérnek! És bizony a többség 0%-ot, vagy jelképes fél-egy százalékot, hiszen nekik már az is haszon, hogy pénzükből társadalmi hasznosság keletkezett. Fura szemlélet ugye?

Íme a Zeitgeist 1.

 

A bejegyzés hamarosan folytatódik, további Zeitgeist-filmekkel, Jacques Fresco-val, Takáts Péterrel és a kulturális kreatívokkal.

szólj hozzá: The Music Never Stopped

"Mai receptünk: Lehetsz király! - dadogva is.
Hozzávalók:
1. Szoknyabolond báty, aki rangon aluli és elvált nőbe szerelmes.
2. Szerető feleség, aki helyetted is átlép az ányékodon.
3. Egy ausztrál színész, aki beszédspecialistának adja ki magát, közben a herceg-királyban is az embert látja.
4. Valós események, melyek megihletik az egyik legjobb brit történelmifilmes rendezőt.
Elkészítés:

Veszünk egy jó adagnyi ismert történelmi eseményt és udvari titkot (közel 15 évnyit), mindezt alaposan átszűrjük, hogy csak a számunkra legfontosabbak maradjanak. A szűrt alapot rábízzuk egy már sokszoroson bizonyított rendezőre, a 2000-es évek brit és amerikai történelmi filmjeinek és sorozatainak egyik legjobb direktorára, Tom Hooperre (bizonyíték: Elizabeth, John Adams, Longford). Bábjainak az elmúlt évtizedek talán legjobb brit és ausztrál színészeit szerződtetni, hogy a korhű díszletekben nyelvhű aktorok elevenítsék meg a szereplőket. Az összetevőket pihentetjük, hogy jól összeérjenek az ízek, majd az év utolsó harmadában, a fesztivál- és díjátadóidőszakban tálaljuk."

(forrás: Prolihisztor blog)

A király beszéde tényleg egyike az év legjobb filmjeinek. Nagyon bízom benne, hogy Geoffrey Rush megkapja majd a legjobb mellékszereplőnek járó Oscart, mert hatalmasat játszik, megítélésem szerint nagyobbat, mint Christian Bale (aki befutónak tűnik a kategóriában) a Fighter-ben. Colin Firth-nek pedig csak azért nem nyomom a kezébe a szobrocskát, mert a 127 Órát még nem láttam!
 

Különben soha nem mászunk ki a gödörből!

Képviselők vagyonnyilatkozatai

Gyurcsány Ferenc "eseti" jelleggel 107 266 666 forintot kapott az Altus Befektetési Zrt.-től, még sincs pénz a számláján. Drága exminiszterelnökünk egy 50 négyzetméteres pápai lakás tulajdonosa, autója, nagy értékű ingósága nincs. No komment.
 

Hol volt hol nem volt, Dunán innen Tiszán túl élt egy csodálatos madárka az erdő közepén. Szomjúságát oltandó eljárkált egy közeli tóhoz vízért. Ez a tó azonban sötét volt és mocskos, de minthogy a madárka nem látott még szép tiszta víztükröt, így nyugodtan járt vissza naponta a láphoz. Ilyenkor mindig leszállt, s állt néhány percet mozdulatlanul meredve az iszapos tóra. Magát látta visszatükröződni. Azt hitte, hogy magát látja, s minthogy hosszú évekig ment ez így, ronda varjúvá avanzsált a gyönyörű madárka lelke. Nem sok jót ígért ez a felnőtté válás kapujában! A következő május első napján aztán elhagyta erdejét a kismadár, hogy mint nagymadár érvényesítse önmagát. Gyüjtögette is a férgeket szép számmal, azzal nem is volt baj, de a színpompásnál színpompásabb udvarlókat nagy ívben elkerülte, félt a gyönyörű madárban lakó ronda varjú, hogy kicsúfolják, szárnyát szegik. Az egyik ilyen kerülő során a madárka megpillantott egy rút varjút, s minthogy a tavaszi szél vizet áraszt, így minden madár társat választ, gyönyörű madárkánk így kötött ki rút varjú úr karjaiban, illetve szárnyaiban. Higgyék el a varjú sem értette a dolgot! Kereste is sokáig a kamerát, pezsgőt, Jáksót, mígnem meghallotta károgni a gyönyörű énekesmadarat! Azonban a varjak sem az erkölcsükről híresek, így varjú úr csatlakozott ezerszín félnótás párjához, így károgtak együtt a következő tavaszig mikoris homokszem került a gépezetbe. Nevezetesen egy átlagosan színes aranytorkú madár szúrta ki varjúlelkű hősünket a magasból, és leszállt mellé énekelni. Egy pillantás nem sok madárkánk annyira sem nézett föl, s szemlesütve kárgott tovább. Kész szerencse, hogy az újdonsült udvarlót nem olyan fészekből eresztették szélnek, hogy csak úgy tovaszálljon egy sikertelen hódítás után. Így történt, hogy dalos barátunk nap mint nap visszatért károgó skizofrén kiválasztottjához, és minden áldott nap elénekelte a varjúlelkű szépségnek, hogy milyen gyönyörű is valójában. Alig egy év kellett és csodálatos madárkánk elkezdte megkérdőjelezni identitását és helyét a varjútársadalomban. Szép augusztusi nap volt, úgy 15-e után de még 17-e előtt, mikor aranytorkú daliánk merész tettre szánta magát, s elcsalta egy sétarepülésre varjúbörtönben sínylődő választottját, s egészen messze vitte: egy tóhoz. Kristálytiszta napsugarat szóró édes tóhoz! Midőn a madárka meglátta magát a víztükörben, szíve összeszorult, erőt gyűjtött, majd levetette a nagy követ, mely már oly régóta ott volt a begyében. Ezután boldogan élt élete dalos párjával, s ma ha a Hortobágyon jársz, nézz fel az égre! Bizony! Az ő fiókáik azok!

Funny - Funny Videos

 Kénytelen újragondolni alkalmazottainak írt viselkedési kódexét a svájci UBS bank, miután a kiszivárgott dokumentum miatt a pénzintézet köznevetség tárgya lett.

Az UBS bank finoman szólva sem cáfolta meg a nagyvilágban a svájciakról élő képet abban a 44 oldalas kézikönyvben, amelyben rendkívül szigorúan szabályozza alkalmazottai öltözködését, viselkedését.

A kézikönyv például meghatározza, hogy a női alkalmazottak milyen sminket viselhetnek, milyen parfümöt használhatnak, de még azt is, milyen színű alsóneműt vehetnek fel (testszínűt, ha valakiben kételyek merültek volna fel). Amennyiben pedig festetik a hajukat, ügyelniük kell arra, hogy az ne nőjön le annyira, hogy véletlenül kilátsszon a festék alól az eredeti szín. Ja, és tilos a fekete körömlakk használata.

"Meghosszabbíthatja a harisnya élettartamát, ha rendszeresen vágja a lábkörmét. Mindig hordjon magánál tartalék harisnyát, de ha mégsem, akkor átlátszó körömlakkal és egy kis szerencsével eltüntetheti a lefutott szemet" - olvasható a kézikönyvben.
 

A férfiak kicsit könnyebben megúszták, de a dokumentum őket is figyelmezteti: havonta kötelező fodrászhoz járni, kerülniük kell a szakállat és nem viselhetnek fülbevalót. Mindkét nemnek ajánlott a karóra viselete, mert az "megbízhatóságot és a pontosság iránti komoly igényt" tükröz.

"A szemüvegeket mindig tisztán kell tartani. Egyrészt ezzel biztosíthatjuk az optimális látást, másrészt a piszkos szemüveg nemtörődöm hatást kelt" - fogalmaz a kézikönyv, amely arra is kitér, hogy az alkalmazottak lehelete nem lehet (fok)hagymaszagú.
 A legnagyobb svájci banknak számító UBS híres arról (is), hogy részletes tanácsokkal látja el alkalmazottait. Mást ne mondjunk, a gyakornokoknak szánt kézikönyv országra lebontva nyújt viselkedési tanácsokat.

Ebből például megtudhatjuk, hogy Oroszországban készen kell állni az alkoholfogyasztásra az üzleti megbeszéléséken és nem szabad visszautasítani a meghívót a szaunába. Az Egyesült Államokban "sosem szabad kritizálni az elnököt", míg Latin-Amerikában "a megbeszélt időpont előtt érkezni akár durva illetlenségnek is számíthat".
 Forrás: http://kivultagasabb.postr.hu/rohejes-eloirasok-bankalkalmazottaknak
 

Friss még az élmény és egyébként sem egyszerű erről a remekműről szólni, legyen elég annyi, hogy örökzölddel gazdagodtam/tunk.

Az egész egy nagy mesének indul. Élénk színekkel, mesés bugyutasággal, de magával ragad, leköt. És miközben csordogál mesevilág óriással és nárcisz-mezővel átszőtt története érezzük, hogy itt valami történni fog, és egyszercsak azon vesszük észre magunkat, hogy életünk legfontosabb témáit boncolgatjuk. A történet meséből drámába fordul. Az apa-fiú kapcsolat drámájába. A végkifejletnél aztán egyszerre mosolygunk és zokogunk, azt hiszem, valahogy így szokták körülírni a tökéletes katarzist. 10/10

Kapjuk mindezt olyan korszakos zsenik tolmácsolásában, mint Ewan McGregor, Albert Finney, Steve Buscemi, és Billy Crudup(képen balra), akivel azonosulunk a film végén. Persze csak ha hagyjuk, na meg ha van szívünk...

Viszonylag ritkán látni Adam Sandlert komoly filmben. Általában a színészetéről egy gyerekes fingós-viccre asszociálunk, ami a szerepeit tekintve nem meglepő. A Távkapcsban azonban voltak komolyabb jelenetei is. Elsősorban tehát azért néztem meg az Üres várost, mert kíváncsi voltam mit tud kezdeni Sandler egy ízig-vérig drámai szereppel.

A sztoriról annyit, hogy Charlie Fineman egy repülőgép szerencsétlenségben elveszti feleségét és három kislányát, ettől pedig (mint, ahogyan a többség tenné) becsavarodik. Nem tudja feldolgozni a feldolgozhatatlant, minden segítséget támadásként értelmez, és bezárkózik a saját kis világába. Így megy ez egészen addig, amíg régi jó barátja, egyetemi szobatársa Alan Johnson (Don Cheadle, Crash) fel nem bukkan. A barát, ugyanis többek közt azért is barát, hogy az embert kirángassa amikor nagy szarban összecsapnak a feje felett a hullámok. Alan ezt teszi, erről szól a film.

A kérdés, amire a választ kerestem (tud-e komoly szerepet játszani Sandler?) tökéletesen megválaszolta a mozi. Végig elhittem, hogy az ürge kattant, de egyben tudjuk, hogy mindannyian azok lennénk a helyében, sőt sokan könnyebb megoldást választottak volna az életnél... Adam Sandler meg tudott könnyeztetni és ez nagy szó, mindenkinek ajánlom! 8/10

Ja igen. Gyakorló amatőr szövegíró is vagyok! :D

Verse 1:

Yacht, húz csíkot előttem

A sanszomat ellőttem

Hogy befizessek rá

Én és a hű cicám

Aki latinul is beszél de

A büdzsét én osztom be

Sose' bízz nőre pénzt

Abból lesz nagy gáz, gáz, gáz

Átkötő:

Ó, minden percben nézem várni kár, hűvös hotelszobánk

Ott én leszek a sztár, sztár, sztár

Ref:

Talpra fel, bú felejt, nyomás el

Ennyi mindenkinek jár

Most nagyon boldog lehetnél, és én

pakolom a csomagom a taxi vár

gyerünk már, most hív a nyár, gyerünk már!

Verse 2:

Most Anya-Apa integet

Nagyiknál a két gyerek

Tudom ez szemétség

Ez most privát nyaralás

A gépről hogy leszállsz

Hosszan nézed amit látsz

Levágod mi a sztájsz

Hogy régen erre vársz, vársz, vársz

Átkötő

Ref

Ending:

Hé, hív a porta, most múlt 12 óra

Hé, hívhat újra, most pont elvagyok foglalva

Ref

Hé, minek munka, a főnököm úgyis lebaszna

Most, várok arra, a jéghideg zöld koktélomra

Hat hónappal indulása után Franciaországban is árusítani kezdik az angyalföldi csokoládémanufaktúra, a chocoMe termékeit. Az egyszemélyes vállalkozásként indult és 60 millió csokivariációt kínáló cég egy 70 négyzetméteres földszinti üzlethelyiségben működik, és decemberi forgalma már akkora volt, mint amit három évvel későbbre terveztek. 

A chocoMe tulajdonosa, Mészáros Gábor:

"Fél éven keresztül reggel nyolctól éjfélig semmi mást nem csináltam, mint hogy a mikrosütőben olvasztottam a csokoládét, és különböző feltéteket variáltam rajtuk, amit aztán a barátaimmal, ismerőseimmel kóstoltattam egyfolytában..."

"Abban biztos vagyok, hogy a csokoládénk soha nem lesz kapható Tescóban vagy Auchanban, mert nem szeretném, ha tucattermékké válna, nem annak szántam."

"Valóban sikerült egy teljesen egyedi terméket előállítani, amit hasonlóan egy új autó konfigurációjához, tényleg a vásárló választása alapján gyártunk le."

"A viszonteladóktól kapott jelzésekből az is kiderült, hogy a vásárlók kiemelten díjazzák, hogy magyar termékről van szó, ugyanis egyre többen tartják fontosnak, hogy az itthoni munkahelyek miatt vásároljanak magyar terméket, s ez így helyes."

Magyar lelemény, magyar kreativitás, tessék kérem utána csinálni!

A teljes interjú és képek ITT.

Kijelenthetem, mert megtehetem. Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas, erősen szubjektív értékelés következik! A Tron: Legacy minden egyes hibájával és kliséjével együtt egy kurva kibaszott tök jó mozi! Iszonyat jó látvánnyal, fenomenális zenékkel, egy mindig zseniális Jeff Bridges-szel, egy tehetséges feltörekvő Garrett Hedlunddal, és egy a karakterénél kevésbé idegesítő Olivia Wilde-dal. Nekem a sok kritikát kapó történet is tetszett, pláne ha utópiaként levetítem az emberi társadalomra. (Clu tiszta Hitler a végén :D) A tanulság is ide vezet. A Kenneth Burke féle kollektív bűntudat-elmélet sejlik fel, ahol a tökéletességre való törekvés a leggyarlóbb emberi tulajdonság, amely hitvánnyá tesz minket.

A látvány lebilincselő, önmagában is fenntartja figyelmet, pláne 3D-ben. Sok kritikában megfogalmazták azonban, hogy rengeteget koppint a film innen-onnan. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Jeff apó önfeláldozásakor nem jutott eszembe Bruce Willis könnybe lábadt szeme és az Armageddon piszok jó zenéje, a végén pedig a napfényes résznél attól tartottam, hogy Wesley Snipes lenyilazza hőseinket, de ezek szimplán csak klisék, amelyeket ugyan nem szép így egymás után lövöldözni, de alapvetően nem is tragédia, pláne úgy, hogy a kívánt hatást elérték. Az viszont teljesen alaptalan, hogy a film Mátrix-koppintás lenne (sőt inkább a Mátrix Tron-koppintás), nekem egyszer sem ugrott be se Neó, se Trinity és napszemüveg-kartellt sem vettem észre. Bár főleg a film első felében felrémlett párszor a Stephen Kinges Schwarzeneggeres Menekülő ember.

A színészekről pár szót. Bridgest már jó ideje nem tudom objektívan értékelni, ezt nézzétek el nekem. Lebowskistól Crazy Heartostól együtt az egyik legnagyobb életművel rendelkezik, ebben a filmben pedig nagy örömömre majdnem végig vásznon volt, hiszen nyilván a digitálisan megfiatalított énjét is neki kellett eljátszani a stúdióban, nem mintha össze lehetne téveszteni a mimikáját máséval! A fináléban egészen elképesztően kidomborultak a kvalitásai, amikor Kevin Flynn és Clu összecsaptak. Na, de hogy ne csak a kedvencemet ajnározzam oldalakon át, így szót érdemel a másik főszereplő: Garrett Hedlund. Az elején kicsit ódzkodtam tőle, de a végére összekapta magát a legény, bár őszintén szólva egy James Francot el tudtam volna képzelni helyette, de inkább adjunk hálát az égnek, hogy nem Hayden Christensent kaptuk. Külön öröm volt, hogy a film jó kis "mellékgonoszának" szerepét a Unthinkable terroristája, Michael Sheen kapta. 

Nagyon hálás karaktert kellett játszania, de piszok frankón megoldotta. Az Unthinkable-ben szerintem fenomenális volt, és olyan mozikban tűnt már fel mellékszereplőként, mint a Gladiátor vagy a Véres Gyémánt. Most pedig ugye a Tron. Egy szó, mint száz kinéz neki egy Steve Buscemi féle karrier, én legalábbis nagyon egy kaptafán érzem őket. 

Na de, most, hogy végére értem a bejegyzésnek összefoglalás és visszacsatolás képpen mégegyszer súlykolom, hogy a Tron egy klassz film, amit hideg téli estéken majd egész nyugodtam be lehet tenni a DVD-be, mi jót szórakozunk, az asszony jót alszik, mindenki örül!

Ennél a gondolatnál jobb végszót keresve se találhattam volna, jah és persze God Bless Jeff Bridges! Respect!

Ebből a dokumentumfilmből minden fontos információt megtudhattok az ügyben, ezért annak is ajánlom, aki semmit nem tud erről az egészről! Hihetetlen borzalmakra is rávilágít ez a film. Embertelen mészárlásokra, mindennemű emberi mivoltukat elvesztő zsoldosokkal. Az pedig, hogy a közzétett videófelvételekből és beszámolókból nem lett akkora világméretű közbeszédmeghatározó botrány, mint amilyennek lennie kellett volna, újfent azt bizonyítja, hogy a társadalom nagy része alszik. Mert altatják...

Tök jó érzés ezt végignézni, a zene is szép alatta! Lehet, hogy a külföldieknek nem sokat mondd, de nekünk annál többet jelenthet! Ha hagyjuk...

szólj hozzá: Hungary - World of Potentials